Tolo 2014 - Greekland.hu
Tolo 2014 - Greekland.huKészítette: greekland.hu Tolo 2014 - Utazás a greekland.hu-val Szeptember 5.-én kezdetét veszi utazásunk Görögországba. Az idei célpont nem más, mint Tolo, a peloponnészoszi félsziget egyik magyarok által legkedveltebb üdülőhelye. Kövessétek online utazásunkat Szeptember 14.-ig. Nyaralásunk mellett igyekszünk sok-sok információval, érdekességgel és fotóval szolgálni nektek. Tervek: - Nafplion egyénileg - Tolo és környéke felfedezése gyalogosan illetve, ha görög istenek megáldanak egy működő kölcsönzős kerékpárral, akkor kicsit távolabb is. - Fakultatív program keretében Mükéné, Epidavrosz megtekintése - Athén egyénileg vagy fakultatív program keretében Minden este friss információ, érdekességek és fotók. Tartsatok velünk idén is szeptember 5.től 14.-ig. Ezúttal Tolo-ba.
0. nap - Az utazás Az első nap mindig az utazásé és természetesen a buszos utazás adja a legtöbb élményt utunk során. Így indultunk mi is szeptember 5.-én korán reggel Budapestről majd 1 átszállással tovább úti célunk felé. Ami idén nem más mint Tolo. Az út nem maradhat izgalmak nélkül, a magyar oldalon már rögtön leszállás a buszról és egyenként ismerkedés a határőrökkel, majd a két határ között hosszas várakozás. Ezután egy 8 órás utazás Szerbián keresztül két megállóval. A makedónok először egy órát majd a kifele kb. 40 percet várakoztattak minket.
Majd végre greekland azaz görögföld valamikor hajnali 1 óra tájt. Hosszú alvás után valahol Evia szigete mellett ért el minket a felvirradó nap fénye.
A Korinthoszi csatorna előtt még egy kis pihenés, majd kedvünkért a sofőrök lassítottak a híres csatorna felett.
Megpillantjuk a Korinthoszi várat...
Majd idővel argosi Larissa várart is.
Végül helyi idő szerint 11kor vetettük Tolo földjére lábainkat. 1. nap Nos miután nekünk első lépések szó szerint azok voltak itt Tolon, ezért szinte minden az újdonság varázsával kápráztat el minket. S valóban Tolo így az első nap után valóban csodálatos hely. A hely igazi koronája a Koronisi sziget, amelyen egy kápolna találhato, és így este kivilágítva is felejthetetlen látvány biztosít.
Szóval Tolo így első nap után: Egy nem túl nagy falucska, leginkább hegynek fölfele terül el. Tengerpartja nem túl nagy, a legnagyobb strandja a Psili Ammos Beach. A part átlagosan 3-4 méternél nem szélesebb viszont homokos, néhol kis kavicsokkal. Lassan mélyülő és meleg vize mindenkinek elnyerheti tetszését. A legtöbb helyen tavernák, apartmanok épültek rá a partra ezért néha a napozóágyaktól, asztaloktól nehezen lehet elférni.
A parttal párhuzamosan halad a főutca szupermarketekkel, szuveníres boltokkal, néhány bárral és tavernával. Néhol magyar nyelven is találkozhatunk étlappal. Az első nap természetesen a pihenésé is. A tűző nap, a tenger... sőt a délután kissé felerősödő hullámok is segítettek a felhőtlen kikapcsolódásban. Az este a vacsoráé. Az árak közepesnek mondhatóak, egy muszaka 6,5 Eur, Gyros tál 6-7 Eur. Amit kiemelnék, hogy a Gyros pita csak 2Eur illetve az üveges Mythos 1,10 Eur. Az első napra talán most ennyi. A nap hosszú volt, de heti kalandok még csak most kezdődnek.
2. nap - Nafplio Nem is kezdődhet a vasárnap reggel jobban, mint reggel kb 7 óra magasságában megkongó templom harang kongásával. Tökéletes ébresztő, a közeli templomban hamarosan kezdődik a reggeli mise. Ami mint utólag kiderült egész napos program itt, aminek csak a közeledő délutáni vihar vetett véget. De ne rohanjunk előre, hiszen még a délelőtti programnál tartunk. A reggelihez való kenyér beszerzése volt az első szempont. Nos ez elég bonyodalmasan sikerült, 9 előtt a szupermarketek még nincsenek nyitva, így egy pékséget céloztunk be ahol egy közel 1 kg-os kenyeret szereztünk be 1,40 Eur-ért. Ezt picit sokallottuk, de még van idő felfedezni az árakat. A korai Nafplioba induló buszt már nem értük el, ezért még egy frappéval ajándékoztuk meg magunkat a következő busz indulásáig.
A busz 11:20-kor indult, de a fenti parkolóhoz 11:35-re oda is ért, majd hamarosan már Nafplioban is voltunk. A buszjegy ára 1,60 Eur. A végállomás a Palamidi vár alatt van szinte.
A Palamidi vár már lentről is impozáns látvány. Falai hosszan elterülve ölelik körbe a magaslatot, bástyái még mindig biztosan őrzik Nafplio városát. Állítólag legalább ezer lépcső vezet fel, mi nem haboztunk neki is vágtunk. Hamar megállapítottuk, hogy ebben bizony van kihívás, de minden lépcsőfokkal egyre magasabbra jutunk és a panoráma egyre látványosabb. A látványt nagyon nem lehet leírni, még a fotók sem adják vissza, ezt látni kell. A kék tenger, az öbölt körbeölelő hegyek látványa…
A feljutást egy 4 Euros belépővel jutalmaztuk. A váron belül a látnivaló maga a vár, a falak, a bástyák. Nyolc bástyája van, ezeket mindet felfedezhetjük megmászhatjuk. Mindről változatos látkép tárul elénk. Találtunk még épen maradt lakónegyedet is. Kevésbé komfortos szobák némelyikében fa ággyal, talán még kiadók. A börtön területén kis bejáraton le is mászhatunk a sötétzárkába, bár azért világítás van itt.
Hosszabb nézelődés után hagytuk el a várat a lépcsősoron lefelé. A buszállomástól balra fordulva találjuk a óvárost. Nekem kicsit Korfu városát idézte. A nem túl nagy városrészen talán velencei stílusú házak, szűk utcák, bazársor és tavernák sokasága. A tavernák látványa filmbeillő görög hangulatot biztosítanak. A szuvenír boltok kínálatában bővebbek, mint itt Toloban, ám árban sokkal olcsóbbak.
A partról pillantjuk meg Bourtzi sziget erődöt, melynek létét a velenceieknek köszönhetjük. Akár hajóval is átkelhetünk a szigetre.
Mivel elvileg sok időnk van még a következő busz indulásáig, ami 18 órakor indul ezért gondoltuk meglessük a buszról is látott Lidl üzletét, nincs olyan messze. Nos ezután jött két baklövés is. A bolt H-P 8-21-ig, Szombaton 20-ig de vasárnap zárva. A másik, hogy elvileg délután kettő és este 6 között már nincs busz szeptember elseje óta. Mi elsétáltunk egy megálló mellett ahol az elektromos kijelző írta, hogy 16:00 – Tolo. A busz jött is, úgyhogy a közelgő esőt egyenlőre megúsztuk. Azért Tolot sem kerülte el a közelgő zápor. A tervezett fürdőzést a heves eső elmosta, de az erkélyről tökéletes látvány volt az öböl felett átvonuló vihar, amelyet néhol szebbnél szebb villámlás kísért. Végül a parádét egy szivárvány zárta le.
Az este már nyugodt, a tenger vízét a majdnem telihold világítja meg. 3. nap - Tolo látnivalói A mai napot Tolo látnivalóinak szenteltük egybekötve a tengerparti pihenéssel. Ma már nem a templom harang ébresztett minket, de már korán kipattantunk az ágyból. Rövid készülődést követően már Tolo nagyobb széles tengerpartján is voltunk. Délelőtt a tenger még nyugodt, szinte kisimult a víz felszíne. A reggeli órákban még kevesen vannak a parton, a homok még átnedvesedve, szinte érintetlen a part. Bár kagylót még így se találtunk, gyűjteményünket egy szem tegnap este talált csavart kagyló díszíti. Ilyenkor a legjobb a búvárszemüveget előkapni, bár szabad szemmel is látni a talpunkat, mégis szemüvegen keresztül jelenik meg az a végtelen világ, ami a tengerben van. Délután egy óra magasságában a nap már nagyon tűz, ezért haza vesszük az irányt. Természetesen itt most az apartmanunkra gondolok. Rövid előkészület után irány a legmelegebb időszakban Tolo fölé emelkedni. A központi templomot is meglessük közelebbről, ez a Agios Konstantinu és Elenis templom. A kicsit modernebb felfogású harangtornya külön áll, önmagában is megér egy fotót. A klasszikus ortodox templom ajtaja előttünk is nyitva áll, de épp felmosnak, így a betekintés csak az ajtóból. Utunkat folytatjuk tovább a felső útra, néhol csodálatos a panoráma az öbölre. Úti célunk a hegy oldalában már messziről is látható kék fehér templom, az Agios Kiriaki. Az út a Panoráma hotel mellett vezet el, a neve szó szerint találó, bár út meredeksége néhol a durvához közelít. Nem túl hosszú séta után fel is értünk. A templom zárva, a bejárati ajtó üvegén azért egy fotó készült a szépen díszített belső térről. S jöhet az igazán leírhatatlan panoráma sokadjára. A tűző nap melegét idefenn a szűnni nem akaró szél enyhíti. De vissza a látványra, hisz az öböl teljes elénk tárul. A Romvi sziget nagyságát innen pillantjuk meg a maga valójában. A távolban kisebb vitorlások fehérlenek, ringatóznak a kéklő tenger felszínén. Az ég tiszta, alattunk olíva ültetvény terül el.
A folytatásban ismét a strandot vettük célba, hisz megjött a menetrendszerű szél s vele együtt a hullámok. Természetesen a délutáni felhők is, pár esőcseppet leszámítva a frissítő zápor elmarad. Végül a Assini vára, azaz annak maradványai következtek. Ehhez a faluból egy kicsit ki kell sétálnunk az aszfalt úton. Az út mellet hamarosan meredek sziklaszirtek, annak oldalában kaktuszok. Megpillantjuk Assini strandját, nem túl nagy köves, két oldalt sziklás. Egy vállalkozó kedvű párocskát látunk meg odalent búvárszemüveggel felszerelkezve.
Assini várát ingyen látogathatjuk, a benyúló sziklás félsziget még mindig ásatási terület látszatát kelti. Kiépített lépcsősor, út vezet fel a tetőre, útközben a vár maradványaiból kapunk némi látképet. Várból nem sok maradt meg, de nem szabad csak köveknek látni. Egy elzárt barlangszerű valamit pillantunk meg, vállalkozó kedvűként átlépem a szalagot, belépek egy kisebb teremszerű részre, oldalfalát régen talán díszes mintázat díszíthette. Tovább is egy helység, de nem merek továbblépni, felnézve azét látni, hogy néhol a lélek tarja már csak ezt a helyet. Tovább haladva most már a félsziget tetején vagyunk, előttünk a tenger és Tolo faluja, érdemes pár fotót készíteni.
Átlesünk a túloldalra, Drepano hosszú homokos strandját pillantjuk meg. Jóval szélesebb és tágasabbnak tűnik innen fentről, mint a tolói part. Könnyen meg is közelíthető, irány az Assini vár, itt egy földút megy el a vár mellet közvetlenül le a partra. Ha lesz időnk talán átlesünk.
Visszasétálunk a lépcsőkön lefele, újabb út vezet de most a félsziget másik oldalára. Innen nem olyan jó a kilátás, az ásatási munkálatok se előre haladottak. Bár itt néhány jobban helyreállított várfalalt láthatunk. A kijárat felé haladva még egy templom mellett sétálunk el, a nevét sajnos nem sikerült kiderítenünk. Az estét vacsorával zártuk, a felhők szakadozottak, az öblöt a telihold fénye világítja meg.
Időközben alakult a program. Holnap Nafplio, Mükéné egyénileg busszal, Szerdán Nafplio, Epidavros szintén egyénileg, Csütörtökön Athén egyénileg busszal. 4. nap - Mükéné Korai ébredésünk megelőzte a hét órai harangkongást, ma megint mise volt. A 8:15-kor induló busszal indultunk Nafplio városába. A város a vasárnapi utolsó látogatásunk után feltűnően nyüzsgő volt. Minden üzlet nyitva, forgalom, az utcán emberek. A Palamidi vár alatt lévő végállomáson szálltunk le, biztosan megnéztük a busz indulását ami 10:00. A jegyet az automatából kell megvenni 2,90 Eur. Van még időnk az indulásig. Ilyen korai időben az óvárosban még csak most kezd nyitni egy két üzlet.
Megvettük a hazaküldendő képeslapot, amelyet a városi postánál be is dobtunk a ládába. Még egy isteni finom Spanakopota és jöhet is a busz, ami pontosan 10 órakor el is indult. Utunk Argos városán vitt keresztül, ez a város szó szerint nyüzsgő, szűk utcái mind egy irányúak, kiigazodni is nehéz rajtuk. A buszállomás pont a bizánci múzeum előtt van, innen csodás a panoráma az argosi Larissa várra. Ezt a várat láthatjuk Nafplioból.
Utunkat innen már a mükénei várhoz folytatjuk, a busz pont odavisz fel. Egy óra alatt odaért, a legközelebbi busz vissza 13 órakor, így van két órán körbenézni, ez bőven elég is. Mükéné várába a belépő 8 Euro, Ezzel bemehetünk a mükénéi várhoz, az itteni múzeumhoz illetve ha a főúton pár száz métert vissza sétálva az Arteus sírhelyhez. Szóval belépve Mükéné várához az Oroszlános kapu alatt egy csoport ezért a múzeummal kezdjük. A múzeum kívülről egyszerű, de bentről annál modernebb benyomást kelti. Az első terem közepén a vár makettjét láthatjuk, ezután az út egy szinttel lejjebb visz, itt több teremben tárgyi emlékeket találunk a mükénei korból. Korsók, kisebb figurák, fegyverek. Szinte mindre lehetne perceket szánni.
A múzeumot elhagyva mellék helységet találunk, majd irány a vár. Az út a már hírhedt oroszlános kapu alatt visz át, nehéz jó fotót készíteni, mindenki itt szeretne fotózkodni. Azért elfogadható képet sikerül készíteni. A csúcsig kiépített út vezet fel a megmaradt falak mentén, több helyen tábla jelzi görög és angol szöveggel, hogy éppen mit láthatunk. A maga korában hatalmas vár lehetett. A hegyről letekintve szemék elé tárul az a látvány amit hajdanán a vár védők is láthattak. Csodálatos a panoráma. Érthető is mért itt volt a vár, nehezen megközelíthető mégis a környező területet könnyen belátni szabad szemmel. A hegy csúcsát elhagyva kicsit lejjebb ereszkedünk az Északi oldalra, itt egy barlangszerű valamire lettünk figyelmesek, többen tömörülnek, megnézzük mi is mi lehet az. Bent sötét és lépcső vezet lefele. Két bátor srácnak mobilunk segítségével varázsolunk fényt, és négyen indulunk lefelé a most már annyira nem sötét járaton. Bár bátortalanok voltunk így jó pár méter után mind a négyen visszakanyarodtunk. Az út a hegy csúcsa alatt vezet el, majd hamarosan újra az oroszlános kapunál vagyunk. Pár fotó és a kijáratot célozzuk meg, egy óra volt ez a nem túl hosszú séta.
Egy frappé a parkolóban lévő árustól, 2 Eur. Rövid hősülés után Irány az Arteusz szentély. Az úton sétálva nagyobb látótérrel látjuk a várat, csodás látvány. A szentélybe a jegyünk maradék letéphető részével léphettünk be. A terület maga nem túl nagy. A párhuzamosan futó fal fut fel háromszög alakban a hatalmas bejárathoz, amin keresztül belépünk a kupolaszerű kissé sötét csarnokba. Semmi díszítés a falon, tárgyi lelet sem, a sír rablók már jó ideje megelőztek minket. Néhány fotó, a csarnok akusztikáját hangos huhogással teszteljük. Lassan letelik a két óránk, indulás vissza a fenti parkolóhoz. A busz szinte pontos, csak 8 percet késett. Az vissza Nafplioba pontosan egy óra az út. Kihasználjuk az időt, legutóbbi látogatásunk alkalmával a kisebbik Akronafplia várat kihagytuk ezért most pótoljuk. Aszfaltút vezet fel kényelmes meredekséggel. Elhaladunk egy jó ideje elhagyatott szálloda épület mellett, az ódon falak mellet nagyon elüt az enyészetté vált épület. Ez a vár elég romos állapotban van kevés fal, bástya van helyreállítva. Viszont eszméletlen sok kaktusz nő itt, a sziklafalon letekintve szinte zöldé varázsolták a kopár kőtömböket. Elhaladunk egy kisebb templom mellett, majd egyre feljebb érve a félsziget végében véget ér az út. Innen is más a panoráma, más szögből látjuk a várost és a magasban magabiztosan álló Palamidi várat.
A túlpartot is látjuk ahonnan halk dörejekkel már közeledik felék egy viharfelhő. A város felé vesszük az irányt A régi vasútállomás épülete mellett sétálunk el egy pár sín és egy gőzös jelzi, hogy itt egykoron vonat is járt.
További programként meglessük a nálunk is ismert Lidl görögországi választékát. A sok ismert márka mellett nehezen találjuk a görög termékeket. Itt a fél kilós kenyér 0,5 eur, a víz olcsóbb, de mondjuk a Nescafe Toloban olcsóbb. Nincs görög sör a választékba helyette Thai hét van és igazi távol keleti sört lehetne venni, ezt most mellőzzük. A buszunk 4 órakor indult vissza Tolóba. A vihart megelőztük, ugyan de hamar ideért, szerencsére csak a távolban lehetett szakadó eső itt csak a villámokat láttuk és a dörgéseket hallottuk a gyenge áztató esőben. Hamar elvonult, melynek ismét szivárvány jelezte a végét. Most sokkal közelebb volt egyik végével a tengerben. Nem akármilyen szivárványt láthattunk, igazi dupla szivárvány volt.
Van egy jó hír is, sikerült majdnem egy marékra növelni a kagylók számát az eső után. Kell hozzá türelem, jó szem és a jó magyar mondás miszerint ki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli. Így most sok apró kagylóval gazdagodtunk. Végezetül a mai napot is a megunhatatlan holdfényes éjszaka zárja, mely a tengerről tükröződik vissza. 5. nap - Epidavrosz Repülnek a napok és én csak most látom mikor írom le, hogy ez már az 5. napunk volt itt idén Görögországban a Peloponnészosz félszszigeten. De maradjunk csak az élményeknél, hiszen a mai nap sem telt el kalandok nélkül. Korai kelést követően végre felhőtlen ég fogadott. Tisztán lehetett látni, fotózni, ahogy a felkelő nap előbúj a hegyek mögül. Újabb látvánnyal gazdagított minket Tolo.
A már megszokott úton vitt minket a busz Nafplioba, de ezúttal kicsit többen utaztunk rajta, hiszen a mai nap piacnap a városban. A piac szerdán és szombaton van. A nagy park melletti úton szinte a vár alatt, vagy másképp mondva a buszpályaudvartól pár méterre található tűzoltóság épületétől kezdődik, hosszan egy sorban elnyúlva. Innen is kezdjük a felfedezést. Túrkálószerű ruhaárusok hangosan árulják portékáikat, a ruhák darabja 1-2 Eur között. E pár árust elhagyva kezdődik a helyi zöldségek és gyümölcsök sokasága. Nagy általánosságban 1 Eur között mozognak az árak. Paradicsom, nektarin 1 Eur, szőlő 1-1,5 eur. Találunk helyi borokat is műanyag flakonokban kimérve, egy helyen sikerült tsipurot is találunk, 3 Eur fél liter, 5 Eur egy liter. Olíva árus egy volt csak a piacon kilója fajtától függően 3-5 Eur, itt kapható házi olívaolaj is, 4 Eur 1 liter. Tovább haladva a vége felé a kihagyhatatlan halárusok, meglepően jó áron árulják a tenger gyümölcseit. A piac nem túl nagy de bőséges a választék, nem szabad kihagyni.
Következett a következő program mára, Asklépio szentélye és az epidavroszi szinház. Ez egy helyen van és buszunk is oda indul 10:30kor, a jegy ára 2,90 Eur. A sofőrök segítőkészek, hangosan kiszólnak a busz ajtaján merre mennek, mert ez a busz tovább megy Epidavrosból. A buszon ismerős arcok, a tegnapi Mükénei utunk sorás látásból ismert hasonló turisták. Két olasz bácsika, nagyon aranyosak, valahonnan mindig van náluk friss olasz újság. Egy kissé idős angolnak tűnő házaspár, a férj itt is megkérdezte érkezésünkkor, hogy mikor indul vissza busz Nafplioba.
Szóval megérkeztünk a híres neves Epidavrosz színházához és nem mellékesen Asklépio városába. Asklépio híres orvos volt az ókori Görögországban, akit később az istenek közé emeltek, ő volt az orvoslás istene. Rövid ismeretterjesztés után a bejáratnál 6 Eur a belépő. Több irányban is indulhatunk rögtön következik egy nem túl nagy múzeum, balra az ásatási terület, jobbra a nagy színház. Két nagyobb csoport is a múzeumot vette célba, így irány jobba, Pár lépcsősort megmászva tárul elénk a félköríves 51 soros épület, közepén az színpaddal. Annak is az közepén egy kör alakú kő, ez a mértani közepe. Itt a normál beszélgetés is hallható fent a legutolsó sorban. Mivel elég sok időnk volt a következő busz indulásáig (15:45) hosszabb időt töltöttünk a legfelső sorban. Érdekes dolog csak fent ülni és figyelni a különböző csoportokat, embereket. Egy idegenvezető szinte csak egyedül volt a színpadon, beállt középre és elkezdett tapsolni, majd körbesétált tapsolva, ezután úja középre ment és egy papírdarabot tépett szét, ezután egy 50 centest ejtett a kőre, mindent tisztán lehetett hallani. Nagy taps fogadta a mutatványt a nézőtérről. Jött egy csoport, körbeállták a kis követ középen, elkezdtek tapsolni. Távolodtak majd újra középre mentek, ezt is tisztán hallottuk odafent. Néhány hangos huhogás, egy felolvasás. Érdekes dolgokat lehet látni, ha van időnk fent üldögélni.
Következett a múzeum. Itt láthatjuk az ókori orvoslás eszközeit, csipesz, szikék, edények. Néhány kőoszlop, szobor kiállítva. Az eredetieknek a feje és keze hiányzik, biztosan valami babonából tetté ezt velük anno.
A végére hagytuk az ásatási területet, ami nem kicsi. Igaz a legtöbb helyen köveket látunk, de felfedezhetünk épületmaradványokat, láthatunk vízelvezető csatornákat, majdnem eredeti állapotra helyreállított oszlopos épületet. Láthatjuk, hogy a stadion feltárása még folyik, több helyen ásatási gödröt lelhetünk fel. S mindenhol táblán görög és angol felirat jelzi, hogy valamikor régen mi lehetett ott. Lassan jártuk körbe, még a leghátsó részt is meglátogattuk.
Visszasétálva mégy egyszer felmentünk a színház elejébe, mellettünk franciák lépcsőztek fel. Ahogy eléjük tárult a látvány.. érdekes volt őket látni. Nem sokkal ezután egy távol keleti lány kezdett énekelni középen, nagyon szép hangja volt és tisztán lehetett hallani. Vastapsot kapott a közönségtől. Kint a parkolónál van büfé, de elég drágán adják a portékáikat. 3 Eur egy frappé, 4 Eur egy hot-dog. A busz pontosan érkezett és hamar visszaértünk Nafplioba. A toloi buszig, volt még időnk így felfedeztünk néhány kis utcát is. A buszvégállomástól nem messze találunk egy nagyobb üzletet. Az árai vegyesek, valami olcsóbb valami drágább. Sikerül három kóstolásra váró görög sört beszereznünk. KEO ciprusi sör, Zythia görög sör, Zythos Vap rodoszi sör.
A napot egy vacsorával zártuk, megállapítottuk, hogy igazi görög ételeket a tengerpart menti éttermekben találunk. Így is történt, megvacsoráztunk a felkelő hold fényében. 6. nap - Athén A mai nap az athéni kirándulásé. Kicsit átterveztük a napot, mert eredetileg egyénileg mentünk volna át Athénba, árba ez 1,6x2 (Nafplio oda vissza) + 23Eur (Athén retúrjegy) azaz 26,20Eur/ fő lett volna. Az akropoliszt nem terveztük megnézni, de Khorintoszi csatornát igen, így mégis bevállaltuk a fakultatív programot, ami 35Eur/fő Egyénileg most így utólag visszagondolva még lett volna 2 óránk pluszba Athént megnézni.
Na de ennyit a matematikáról. Reggel hét órakor indult a buszunk Toloból. Technikai szünetre ugyanott álltunk meg, mint szombat reggel ideérkezvén, Megara település közelében, Athéntól már nem olyan messze. Athénban az Akropolisz bejáratánál fél 11-kor szálltunk le a buszról. Innen a csoport indult az Akropoliszt megtekinteni (belépő 12 Eur).
Mi elindultunk a magunk útjára, első állomásként az Új Akropolisz múzeumot pillantottuk meg. A modern stílusú épület hatalmas oszlopokon áll, hiszen alatta az ókori Athén maradványai tekinthetőek meg. Közelebb érve már átlátszó padlón sétálunk, alattunk maga a történelem. Vízvezeték, falmaradványok, szinte egy teljes város alattunk.
Tovább indulunk és a Plaka bevásárló utcái tűnnek fel. Be is vetjük magunkat a forgatagba. Nehéz az utunkat leírni, össze-vissza kóvájogtunk. Mindenütt üzlet, természetesen szuvenír boltok egymás után. Ha már erre járunk érdemes beszerezni néhány dolgot. Képeslapot már 10-15 centtől találunk, olívaszappant 80 centért találtunk, hűtő mágnes 1 Eur, de lehetne sorolni Loukumi, ouzo, konyhai törlőkendők, pólók stb. Találunk Bouzuki boltot, kerékpárüzletet, a két nagyobb athéni focicsapat boltját. Mindemellett hangulatos tavernák is várják a betérő turistákat. Ha néha egy-egy utcába betekintünk, lentről is megpillantjuk az Akropolist. A Monastarki térről tökéletes képet lehet készíteni, az Akropolis és a metróállomás épülete együtt tökéletes látvány.
Egy kicsit az ismeretlen felé sétálva, találunk egy húspiacot. Az árusok hangos szavakkal jelzik, hogy bizony az ő portékájuk a legjobb. Ezután rájövünk, hogy a Sintagma tér az ellenkező irányban van, kis utcákon hamar ki is érünk a főutcára,. Meglátjuk a túloldalon a Nemzeti könyvtár, egyetem és a Tudományos akadémia épületét, nem megyünk közelebb hiszen elvileg csoportosan majd megnézzük Utólag megbántuk mert mint kiderült a buszról mutogatták nekünk. Elértünk a Sintagma térre. A lépcsősort megmászva nagyon jó kép készíthető a parlamentről.
Lementünk a metróállomást megnézni. Tágas tér, kisebb kiállítás ami ránk vár és egy kis hűs levegő, hiszen nagyon meleg van odakint. Talán az egymáshoz közel épült épületek közötti szűkös utcák is azért ilyenek, hogy árnyékot nyújtsanak a nap folyamán.
Vissza indultunk a Plakára, vár még ránk látnivaló, a nagy Metropolis templom. A templom most felújítás alatt van, mindenütt állvány, még a belső része is. A tér közepén azért Damaskinos szobra ott áll. Újra belevetjük magunkat a vásári forgatagba, majd a Monastarkinál az Akropolis felé vesszük az irányt. Lent kényelmesen körbe lehet sétálni, miközben mellettünk láthatjuk a régi fórumot, felettünk az fellegvárat.
Kipróbáltuk milyen az athéni konyha. Még megérkezésünk után egy majdnem sarki kisebb beülős gyrososnál 1,5 euróért ettünk egy gyros pitát, most az Akropolis aljában egy görögsalátát. Az étel árak hasonlóak mint itt Toloban, de az italárak elég magasak. Ekkor döbbenünk rá, hogy nem ártana sietnünk, hisz hamarosan találkozó. Észre se vettük és a ez a röpke 4,5 óra elszaladt. Segítségül kellet vennünk a nagyon okos telefonunk gps segítségét, szebbnél szebb szűk kis utcácskákon vezetett ki minket a találkozó helyre, a Hadrianus diadalívéhez. A nagy sietés közepette azért a fényképező kéznél volt.
A diadalív szomszédságában a Zeusz templom. A hatalmas oszlopokról pár fotó készül, majd Hadrianus diadal íve kerül fókuszba, a boltívek alatt megpillantható az Akropolis, csodás kompozíció a kettő együtt.
A buszunk pontosan érkezik. Következő athéni állomásunk a márvány stadion. Párperc fotózási lehetőség és megyünk is tovább. A stadion egy sétát azért megérne, de erre most nincs lehetőségünk.
Indulunk a nem olyan messze lévő Szintagma térre. A 4 órási kicsi őrségváltást láthatjuk. Két katona mozdulatlanul a bódéjánál, az ismeretlen katona sírja előtt. Lehet fotózkodni a katonákkal, de megzavarni őket nem lehet. Következik a váltás, három kiskatona jelenik meg nemzeti viseletben, és hangosan koppantva cipőjükkel masíroznak a lépcsőig. Itt kezdődik az igazi látványosság, pontosan koreografált, lassú léptekkel távolodnak el a bódétól középre, majd a váltás is ugyanezzel a lépéskombinációval áll melléjük. A régiek, szintén lassú láblendítéssel egybekötött lépésekkel hagyják el a színpadot, és az újjak is elfoglalják helyüket a bódé árnyékában s ott állnak mozdulatlanul a következő egy órában.
Utunk folytatódik, egy órás buszozás után megállunk a Khorintoszi csatornánál. A hídon átsétálva van lehetőségünk a csatornát fotózni. Ebben egy kicsit csalódtam, ugyanis csak ennyi volt az atrakció. Megnézhettük, fotózhattuk és ennyi. Pedig a csatorna a létét két magyarnak is köszönheti, melynek egy-egy tábla is emléket állít magyar és görög nyelven lent a csatorna bejáratánál. Lent láthattuk volna azt a hidat amit a víz mélyére süllyesztenek ha jön egy hajó át a szoroson. Ezek most kimaradtak, sajnos. (bár 9 éve volt szerencsém látni, de az nem ma volt)
Az este, mint mindig most is csodaszép, az esti vacsora a parton, ahol épp a felkelő hold rózsaszín fényét csodálhattuk. 7. nap - a felhőtlen fürdőzés Eljött az utolsó teljes napunk itt Toloban. Nem vártuk, mégis hamar eljött. A mai napra egész napos strandolást terveztünk és úgy tűnik a görög istenek meghallgattak minket. Uranosz az ég istene igazi felhőtlen napot adományozott nekünk, csak így az esti órákra szervezett egy kisebb felhőtalálkozót, de azok se takarják teljesen a napot. Poszeidon a délelőtt az öblöt a nyugalom tengerévé varázsolta, míg a kései délutánt a hullámok játéka fűszerezte. Esténket Dionüszosz fogja kísérni egy utolsó nap lakomával.
Ám ez nap se marad olyan kaland nélkül, amit ne osztanánk meg veletek. A mai napra hagytuk a mi kis szigettúránkat. Béreltünk vízi biciklit 8 Eur áron egy órára. Az egyetlen delfines vízi járművet sikerült kiválasztanunk, amin extra bonuszként napellenző is volt.
Célunk a Koronisi sziget és a kis templom a tetején. Röpke 20 perc alatt tekerünk el a csodaszép kék tenger felszínén és közben tisztán látjuk a tenger fenekét.
A lépcsők alatt a sziget kikötője, tőle jobbra a medencéknél is megszokott korlát segít a vízbe jutni. Itt mély a víz, de sziklákat és a halakat tisztán látjuk. Kikötés után irány fel a lépcsőkön. Nem hiába Toló közeli és távol látnivalói csak lépcsőn érhetőek el. A templom nem túl nagy, kék fém ajtaja nem enged betekintést a belső térre, így marad a panoráma Tolo irányába. Érdekes a két nézőpont. Innen mi látjuk a szigetet, de onnan egész Tolot körbelátni.
Hogy időben maradjunk indulunk tovább, balról kerüljük meg a szigetet. A jobb oldalán egy kisebb barlang képződmény, de nem nyúlik be hosszan a sziget alá, talán fél-egy méter. Az ideiglenes hajónkkal be is parkolhatnánk. Hosszú nyílt vízi tekerés a Romvi sziget irányába, nincs hajóforgalom szerencsére, nem ismerjük a tengeri kreszt. A szigetet csak pár méterre közelítjük meg, nagyok a sziklák és kicsit erősebb a sodrás, nem kockáztatjuk delfinjeink épségét. Pár fotó és új irányunk a szárazföld, a tengert keresztülszelve hajtunk vissza a nagy strandhoz. A délután a hullámlovaglásé. A part közelében a hullámok egyre magasabbra törnek. Matracunkba kapaszkodva adjuk át magunkat az élvezetnek. Mivel a mai nap számunkra önfeledt fürdőzésé volt, s kalandjaink sem egész naposak így egy kicsit Tolóról is beszélek, talán sokan kíváncsiak. Tolo a maga nemében csodálatos üdülőfalu. Pihenésre, aktív pihenésre tökéletesen alkalmas. A hangos forgatagot kedvelők, nem feltétlenül találják meg itt számításaikat. A parttól nem mesze található Koronisi sziget páratlan panorámát nyújt. A jobbra található Romvi sziget a két magas csúcsával sok helyről nem látni szigetnek. Balról a tengerbe benyúló félsziget zárja Tolot, amin ókori időkben Assini vára emelkedett. Találunk itt szinte mindent. Tavernákat, bárokat, akár még angol reggelit is. Több szuvenír boltot, ékszerárust még postát is. Néhány nagyobb szupermarketet. Ezekről csupán annyit, hogyha nem rohanunk a bevásárlással akkor érdemes mindbe körbenézni, hiszen elég nagyok az árkülönbségek köztük. Itt ez olcsóbb ott az, ha sokat vásárolunk akár pár eurót is spórolhatunk a fenti technikával. Van egy kifejezetten bor szaküzletnek mondható bolt, van trafik, van pékség is. Egyszóval minden, amire szükség lehet. Röviden ennyi, lesz még egy 8. nap és egy hazaút, de azt már csak Magyarországról írom meg. Nem várjuk a haza utat, jövőre egész nyárra jövünk
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|